Nőnapi mini-kalendárium

Egy szál virággal és egy dallal kívánunk boldog nőnapot minden kedves hölgy olvasónknak!
(A dalt a képre kattintva tudják meghallgatni)

(Rajz: Csapody Vera)

Nőnap közeledtével fogadják szeretettel jelen összeállításunkat, melyben márciusi születésű költőnők, írónők kerülnek bemutatásra.

Elsőként a hatvani születésű Hatvany Lili, írónőről emlékezünk meg, aki Hatvany-Deutch József és Laczko Fanny lánya volt és 1890. március 23-án látta meg a napvilágot. 
(Forrás: Új magyar irodalmi lexikon, Bp. Akadémiai Kiadó, 1994.)

A Színházi Élet kritikusaként működött az 1920-as években. Az 1930-as évek végén Amerikába ment, New Yorkban telepedett le. Itt is hunyt el, 1968. október 7-én.

Regényeiben és színműveiben a nagypolgári életformát jelenítette meg szatirikus felhanggal. Bár hősei túlnyomóan a nemzetközi élet figurái voltak, történeteiben mégis a budapesti élet elevenedett meg. Témái, munkái merész hangvételűek, s igen népszerűek voltak.

Hatvany Lilit, „az egyszemélyes női magazin” névvel is illették kortársai. A Színházi Élet kiadásában orvos társszerzőkkel, egy egészség-centrikus életmód tanácsadóval, az Ételművészet és Életművészettel örvendeztette meg a közönséget, mely könyvként szerkesztve, azóta több kiadást is megélt. Nem feledkezhetünk meg Öltözködés és divat címmel megjelent kiadványáról sem, melyet a „polgárasszonyoknak” szerkesztett és a Pesti Napló sorozatában jelent meg, ahol a bárónő Estlapokban publikált divat és szépségápolási cikkei közül válogat.

„Valamikor ​régen, boldog háborúelőtti időben, kétféle polgári háziasszonyt ismertünk. Az egyik – a jó háziasszony – kulcscsörgető, tűzrőlpattant, örökké izgatott menyecske volt. Baboskendővel kötötte be fejét, kötényben járt, égett zsírszagot terjesztett maga körül és fénylett az orra. Minden ételre azt mondta, hogy sajátkezűleg készítette, régi családi recept szerint és meg volt sértve, ha a vendég nem ürítette ki a tálat... Ennél a háziasszonynál mindig sokat, zsírosat és nehezet ettünk. Rontott gyomorral, nyomott kedéllyel távoztunk házából, ahol egyébről alig esett szó, mint a háztartás örömeiről és bánatairól… A másik hölgy – a rossz háziasszony – úgynevezett kékharisnya volt. A felhőkben élt, ott is a Nyugatot olvasta, lelki problémákkal foglalkozott és azt állította, hogy az étkezés lealacsonyító, de sajnos szükséges szégyen...  A rossz háziasszonynál, igazat megvallva, szívesebben étkeztünk, mint a jó háziasszonynál. Először is, mert nem muszáj volt enni, ha nem akartunk, másodszor is, mert a rossz háziasszony néha ráhibázott egy jó szakácsnőre, míg a jó háziasszony a legjobb szakácsnőt is átgyúrta saját formájára, azaz tönkretette. Napjainkban mindkét fentemlített háziasszonytípus eltűnt. Kihaltak. Ha akad belőlük itt-ott egy-egy ritka példány, csodálkozva nézzük, mint valami vízözönelőtti emléket.” Részlet az Ételművészet életművészet című könyvből.

Krüzselyi Erzsébet, írói álnevén Viski Böske. Krüzselyi Erzsébet Máramarosszigeten született 1874. márc. 21- én és 1953. okt. 15-én hunyt el Szatmárhegyen. Hatéves korától egy betegség miatt egyre gyengülő látással, nyolcéves korától hallássérültként, önművelő módon képezte magát. Verseit a „Csendország dalai”- nak nevezte. Felsővisón élt, írásait A Hírnök, Pásztortűz, Vasárnap, Ellenzék közölte. A Brassói Lapok gyermekrovatában Erzsika néni és Pápaszemes Erzsika néni aláírással jelentek meg meséi, gyermektörténetei.
A világhálón az Új cimbora című gyermeklap 1934-es számát leltük fel, s benne Erzsike néni versét.

A teljes lapszám itt található:
http://documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/cimbora/1934/BCUCLUJ_FP_P3744_1934_002_026_p_2.pdf

Reichard Piroska a Nyugat 1928. 12. számában így ír róla:
„Krüzselyi Erzsébet,… megtanult a lelkével hallani, számára belső zenévé változott át az örökös csend, «orgonás derengés»-sé, melyet «lélekfülével» hallgat. Néki «minden üzenet, ami csend» (Nekem minden üzen), tavasszal a bokrok «minden kicsiny szirom-harangja csilingeli az újulás dalát» (Korán nyíló s hulló szirmok), s ő meghallja szárnycsapását a láthatatlan, fáradhatatlan, elpusztíthatatlan kis «vágy-éroplánoknak», melyeket mérhetetlen tengereken át «árvasorsú szívtestvérek» küldözgetnek egymáshoz (Ősi kis tengerrepülők).”

Sárközi Györgyné, Molnár Márta (Bp., 1907. márc. 21. – Bp., 1966. aug. 8.): szerkesztő, ifjúsági író, műfordító. Molnár Ferenc író és Vészi Margit hírlapíró leánya. 1946-tól 1949-ig a Válasz c. folyóirat kiadója és egyik szerkesztője, az általa alapított Fehér Holló Kiadóvállalat vezetője volt. Több műfordítása jelent meg. A legismertebb talán Gerald Durell Családom és egyéb állatfajták című regénye.

1957-ben jelent meg lányoknak szánt könyve, melyről fia így nyilatkozott: „Néminemű irodalmi munkát is végzett, megjelent egy könyvecskéje serdülő lányoknak Zsófi könyve címmel, amit csak azért állított össze, mert ez afféle békebeli dolognak számított; leírta a gyerekeknek, hogy mi kell egy kirándulásra, hogy kell pakolni a hátizsákot, hogy kell egyszerű tortákat sütni, vagy télen réteges öltözködéssel a náthát megelőzni.”

2016. márciusában a nemzetikonyvtar.blog.hu készült egy gazdag összeállítással az írónőről, mely a következő oldalon tekinthető meg: https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2016/03/21/_azt_hiszem_egy_kis_foldrenges_vagy_vilagvege_itt_is_idoszeru_lenne#

 Több kiadást is megért már Széchenyi Ágnes könyve, Menedékház címmel, mely Sárközi Mártának kíván emléket állítani. Ebből a könyvből származik a következő idézet, mely Sárközi Mártától származik:
„Az írók kedves, szellemes és kellemes emberek, rendszerint nem gyűlölik, csak egymást. Senki náluk szebben nem tudja leírni az emberi érzéseket, szolidaritást, becsületet és bátorságot, és fönti tulajdonságokat mindenkinél inkább meg lehet találni, mint náluk. Ha az ember nagylelkű gesztusokról és emberi értékekről akar hallani, csak velük társalogjon. Ha fentiekben részesülni akar, forduljon a szakácsnékhoz és postásokhoz inkább”.

Végül, de nem utolsó sorban Fejéregyházi dr.Csapody Vera nevét szeretnénk megemlíteni (Budapest,1890. március 29.– Budapest, 1985.november 6.). Csapody Vera állami díjas botanikus, matematika–fizikatanár, növényrajzoló. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése:„Csapody”. A növényvilág tudományos ábrázolásának művésze.

Sikeres érettségi vizsga után külön engedéllyel iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára, ahol 1913-ban a nők közül elsőként szerzett diplomát. Festéssel kezdetben csak szabadidejében foglalkozott, a matematika-fizika oktatása mellett főleg virágokat, mezei növényeket festett. Egy kiállítására betévedt Jávorka Sándor, a magyar botanika legnagyobb koponyája. Azonnal felismerte a tehetséget is: felkérte Csapody tanárnőt, hogy rajzolja meg az akkor készülő művéhez szükséges növényábrázolásokat. Ezután 40 évig, Jávorka Sándor haláláig dolgoztak együtt.

Alkotásaiban széles körű növényismerete szerencsésen kapcsolódott össze művészi rajzolatú festészeti, grafikai tudásával. 

Munkái közül számos kötet megtalálható a mi könyvtárunkban is.