A hónap verse 2020. április 11. - József Attila: Ringató

JARINGATÓ
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
1928 tavasza

Minden befogadónak kicsit mást súg egy vers, bár azt rögtön tudjuk, érezzük, hogy ez a 8 rövid sor a szerelem bonyolultságáról szól. A tó, a csónakázás mindig is kedvelt kép, költői konvenció, a romantikus érzések, a harmónia kifejezésére.
A lírai lágyság mellett is szuggesztív, rövidsége ellenére is nagyon kifejező, felvillantja a nyelvi kifejezésmód minden gazdagságát és szépségét. Ez a vers egy miniatűr kis csoda, egy egyszerű, mégis rejtélyes dal, amit szépnek és kedvesnek találunk, sokunknak az édesanyánk is eszünkbe jut  -  a szeretet, a törődés ringatása. 
A vers azonban nem ennyire idilli. Mint szinte minden verse ez is ambivalens. József Attila egész életét végigkísérte a bizalomhiány, a kötődés képtelensége – itt is, a második versszakban már burkoltan és lágyan, de megjelenik a veszély, ami ott van már az első szóban is, de először fel sem tűnik. Holott – így indul a vers, ami önmagába is remek kezdés, oda kell figyelnünk, hiszen nem tartozik a gyakran használt szavak közé. Csak egy hangban különbözik a halott szótól – kétszer is megismétli, és ez nem lehet véletlen.
Április 11-én gondoljunk egy percre József Attilára, olvassunk el tőle egy verset, hiszen ma van a születésnapja.


 

Kategória: 
Könyvtári ajánló - Bródy: