Az érsekkerti Kioszk

Egy kis épület majdnem 100 éves története

Még a pandémiás időszak megszorításokkal teli hónapjaiban elhatároztam, hogy egy kicsit kutakodok a régi érsekkereti Kioszk / Sörkert / Liget, illetve mai nevén Excalibur Középkori Lovagi Étterem épületének történetében. Az első gyerekkori emlékeim még az oviból valók. A Lenin úti - Három Farkassal szemben levő - óvodából ugyanis rendszeresen lejártunk a Népkertbe játszani. Emlékszem, a Sörkert előtt nagy matchbox-versenyeket rendeztünk a bitumenes placcon. Aztán az általános iskolás időszakból rendőrségi ügyek ugranak be, amiről a felnőttek beszéltek és az újságok írtak. Focimeccsek után - meg sokszor máskor is - előkerültek itt a bicskák. Azt is mesélték, hogy még mozifilmet is forgattak itt, majd jött a zenés-disco korszak, bezárás után megújulás, átépítés. Jóval több érdekességet találtam, mint vártam.

Kioszk (forrás: summajatirom.hu)

Az első probléma, amibe azonnal belefutottam, az építés ideje. Sok helyismereti tárgyú könyvben és az interneten is fellelhető forrás azt írja, hogy 1920-ban épült. Nos, ez nem igaz. Egészen pontosan nyomon lehet követni, hogy mikor, miért és miért éppen ott épült ez a pavilon.

Eger térkép részlete az Érseki kertekkel, 1888 (saját gyűjtemény)

Jól mutatja ez az 1888-as egri térképrészlet, hogy az Érsekkert jóval nagyobb kiterjedésű volt a mainál. Túlnyúlt az Eger-patakon, illetve a mai Park és Eger Hotel területét is magába foglalta. A Korcsolyázó tó helyére a mostani Szentmarjay Tibor Városi Stadiont képzeljük el. A Hatvani (mai Deák Ferenc) út és a tó között terült el az érseki szénáskert, a térképen 26. és 25. számmal jelölt rész pedig a mai Török-fürdő és a Strand északi részét jelöli.

Ami a legfontosabb: ekkoriban ez az egri érsekség tulajdona volt, aminek csak a középső része - a mai Érsekkert területe - volt a nyilvános Érsekkert, amit a nagyközönség külön díj megfizetése után használhatott. A következő években az egymást követő egri érsekek (Samassa József és Szmrecsányi Lajos) egyre több területet adományoztak a városnak, illetve a városi (sport)egyesületeknek az Érsekkertből. A sort a 19. század végén a teniszezők nyitották, majd a vizes sportok (fürdő, uszoda és strand) és a labdarúgók következtek.

1919 januárjában elterjedt annak a híre, hogy Szmrecsányi Lajos érsek több, a város belterületén levő érseki ingatlantól meg akar válni. Ekkor Bárány Géza, városi főmérnök sürgős előterjesztést intézett a polgármesterhez. Ebben az Érseki Magánkert (ez most a hotelek területe, illetve a mai stadion és a Deák Ferenc utca között épült házak), a nyilvános Érsekkert (ez a mai Szmrecsányi Lajos Érsekkert), valamint az Eger-patak balpartján (mai strand, Csákány utcai lakótelep) levő majorsági telkek megszerzését javasolta városfejlesztési célból. Az egri érsek 1919. február 25-én arról tájékoztatta a nagyközönséget, hogy a három érsekkerti rész közül a nyilvános Érsekkertet (vagyis a mai Érsekkert területét) „örök tulajdonul ajándékba adja Eger városának.”

Ezt követően jött a Tanácsköztársaság, ami megakasztotta, de a további terveket illetően nem akadályozta az eltervezett fejlesztéseket.

Eger térkép részlete az Érseki kertekkel, 1922 (saját gyűjtemény)

Az egri sportegyesületek közül az 1920. május 30-án megalakult MOVE Egri SE (MESE) kapta meg az érsekkerti sporttelepet. Mindezt jól láthatjuk az 1922-es újabb térképrészletünkön, ahol a dél-nyugati rész - a teniszpályákkal és a mai salakos focipályát (jelenleg parkoló) is magába foglaló területtel - jelentette akkor az egri sport bázisát.

Ugyanakkor feltűnik egy kis épület jele is a körönd közelében „Kioszk” felirattal.

Ennek ötlete és megvalósítása is a két világháború közötti időszak meghatározó egri sportegyesületéhez, a MESE-hez köthető. Az 1920-22 közötti időszak az útkeresés ideje az egri sportban. Az úszók / vízilabdázók az Érsekkert észak-keleti sarkában már elkezdték „megmutatni körmeiket”, de érdekes módon ebben az időben a labdarúgóknak ment jobban a szekér. A MOVE Egri SE focistái 1920-24 között még nem a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), hanem a külön a MOVE-csapatoknak kiírt MOVE-bajnokságban szerepeltek. Az első szezon feledhetőre sikeredett, viszont a másodikban (1921/22) megnyerték az északi kerület küzdelmeit. Társadalmilag is aktív egyesületről lévén szó a város fejlesztésében is tevékeny részt vállaltak. A sporttelep mellett a környezet, vagyis az Érsekkert csinosításában is érdekeltek voltak, ahogy arról az 1922. március 4-i Egri Újság cikkje is beszámol: „[…] az egész sporttelep gyökeres változáson fog keresztül menni s valószínűnek tartjuk, hogy a Mese sporttelep a nyáron Eger város közönségének üdülő és szórakozó helye lesz. A vezetőség szép séta-utakat csináltat pihenő padokkal. A kopár falakat kúszó növények zöldjével futtatja be, egy kisebb térségen lesz virág körönd is, egyszóval a vezetőség minden figyelme arra irányúl, hogy kellemessé tegye az ott való tartózkodást. Amint értesültünk, kugli pályát is építenek és egy ozsonnázó kioszkot. A sport-telepen egykét fa kivágásáról is lenne szó. Reméljük, hogy a város nem gördít nagyobb akadályokat a fák kivágása elé, ami testnevelési érdekből történik. A vezetőség különben, amely esztétikai érzésének már nem egy tanújelét adta, kötelezte magát, hogy a kivágott fák helyébe újakat telepít, sőt bokrosít is. […]” (forrás: Hungaricana)

Vagyis itt, 1922. március 4-én jelent meg, hogy „ozsonnázó kioszkot” szeretnének építeni az Érsekkertbe. Az Egyházmegyei Takarékpénztár finanszírozásával a háta mögött az ügy mellé állt az Egri Áruforgalmi Rt. is, így pályázatot írtak ki. Három építész tervei közül Márkus Béla okleveles mérnök, építőmester empír (empire)-stílusú munkáját fogadták el. Ha valakinek Márkus Béla nevéről netán más egri beruházás „ugrik be” az nem véletlen. Bárány Gézával közösen tervezték ugyanis az „első” Bárány uszodát (1925-ös átadás). Egyébként az egész tervről nagyon jó képet fest az 1922. április 23-i Egri Népújságban megjelent hír.
Régi vágya volt már Eger közönségének, hogy az Érsekkertbe valami mulatót építsenek, ahol kellemesen eltölthetne néhány órát, vagy séta után frissítőkkel üdíthetné föl magát. Bizony, akaratlanul is a Városliget kényelme jut az ember eszébe ilyenkor, ahol egymást érik a kioszkok, uzsonnázó pavillonok, hol katonazene, tiroli citerás, mandolinos zenekar, különböző szimfonikus zenekarok szórakoztatják az embert, míg az aranysárga, ezüsthabos söröskancsók előtt ül. Ha kell cukrászsütemény, van; ha kell málnaszörp, van; ha kell újság, van; ha kell egy kis vajas uzsonna zöld hagymával, van; ha későre marad az ember, meg is vacsorázhatik. S közben elsétálgathat a fák között, hallgatva a zenét, a döngicsélő méheket, vagy a bogarak brummogó repülését. Mert nyáron így szeretünk szórakozni, már t. i. azok, akik fürdőre nem mehetnek. Milyen mozgalmas, élénk lehetne az Érsekkert, ha épülne benne egy kioszk, ahol jó két órás séták után az öreg urak megihatnának egy pohár söröcskét, a hölgyek egy kis tejecskét, vagy jegeskávét tejszín habbal. Jó tágas lenne, szép lenne, dísze az Érsek kertnek, a városnak. A kioszkban tarthatnánk meg a mulatságokat. Attrakciók is fölléphetnének benne, lampionos kerti ünnepélyek tanyája lenne. Haj, haj, de jó lenne.[…] Az Egri Népújság munkatársának módjában volt megtekinteni a tervet. A kioszk hasonlít a klasszikus kor épületeihez, vagy legalább is olyan érzést vált ki az emberből, mintha az a lehellet, mely belőle árad, a hellenizmus levegője volna. A középpontban van egy főépület, széles háromszögű homlokzat díszítéssel. Ebből az épületből két fedett, oszlopos folyosó nyílik ki, mint két szárny. Amellett, hogy a kioszk szép, gyakorlati is, mert úgy hat, mint egy nagyobb épületcsoport része. Minden nagyobb, nehézség nélkül lehet méreteiben fejleszteni.” (forrás: Hungaricana)

Innentől pedig már viszonylag gyorsan őröltek a „hivatalok malomkerekei”. Május 27-én a városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén zöld utat kapott az építkezés, olyan kitétellel, hogy ha a részvénytársaság 20 éven belül el akarja adni a Kioszkot, akkor a városnak elővásárlási joga lesz az épületre. Három nappal később már fizetett hirdetésben keresett üzletvezetőt a részvénytársaság, június 1-én pedig az alapkövet is lerakták. A 20 méter hosszú és 13 méter széles épület kivitelezésére hat hetet szántak .

Üzletvezető kerestetik (forrás: Egri Népújság, 1922. május 30., Hungaricana)

Minden a tervek szerint alakult, hiszen július 8-án a nagyobb munkákat már be is fejezték és kitűzték az 1922. július 15-i megnyitót. Mint írták, […] „az érsekkerti kioszk ünnepélyes megnyitása f. hó 15-én és 16-án lesz. F. hó 15-én, szombaton, délután 5 órakor a kioszkban a Koszorús Dalkör hangversenyez és ugyanakkor a színtársulat több tagja is föllép. Vasárnap, f. hó 16-án a kioszk előtt a katonazenekar hangversenyez, délután pedig a Polgári Dalkör énekel. Négy órai kezdettel népmulatság lesz a földművesek számára.” (forrás: Egri Népújság, 1922. július 12., Hungaricana)

Megnyitó reklámja (forrás: Egri Népújság, 1922. július 14., Hungaricana)

Végül este/délután fél 7-re módosult a kezdés, de ennek komoly okai voltak. A megnyitó napján ugyanis újabb érdekességgel szolgált az Egri Népújság. A Kioszk-kezdeményező labdarúgók egy Egri „Old Boyok” - Színészek meccsre invitálták az érdeklődőket az érsekkerti sporttelepre. A korabeli beharangozót olvasva - szerintem - egy név sok embernek szemet szúr a „komédiások” várható összeállításában.

„Az Old boy és a színészcsapat fotball-mérkőzését nagy érdeklődés előzi meg. A színészek legjobb tizenegy emberüket állítják frontba és erősen bíznak a győzelemben. Feltűnést keltenek Nagy Pál éles lövései, Szentiványi biztos szerelései. A betegségéből felépült Latabár — ki szintén biztos góllövő — valószínűleg részt vesz a küzdelemben. […] A mérkőzés szombaton, f. hó 15-én délután 5 órakor kezdődik és kétszer 30 perces lesz. Tekintve, hogy az érsekkerti kioszk megnyitása fél 7 órakor kezdődik, a közönségnek az a része is, mely a kioszk megnyitására gyűl össze, ezt megelőzőleg részt vehet a football-matchen is. A belépődíjak a football matchre külön váltandók a sporttelep bejáratánál. A határbíráskodást Papp István polgármesteri titkár és Zahradnik József látják el.” (forrás: Hungaricana)

Bizony, a Latabár név a kis Latyit, vagyis Latabár Kálmánt takarja! Na de, hogy került ő ekkor Egerbe?

A három Latabár: ifjabb Latabár Árpád, Latabár Árpád és Latabár Kálmán (forrás: szinhaz.hu)

Latabár Kálmán - majd 1923-tól testvére, a Hosszú Latyi, vagyis ifjabb Latabár Árpád is - a budai Czakó Pál-féle Várszínház társulattal a 20-as évek elején rendre Egerben töltötte a nyarat, ugyanis akkoriban ez volt Czakóék nyári állomáshelye májustól augusztusig. A szűkszavú tudósítás szerint egyébként a virgonc - és fiatal - színészek 5-0-ra legyőzték a háború előtti egri játékosokból álló Old Boy csapatot. A Kioszk megnyitása remekül sikerült. Csak az első napon több mint 1200 érdeklődő volt az éttermi részen.

Kioszk (forrás: summajatirom.hu)

Rövid idő alatt igen népszerű lett az érsekkerti Kioszk, nemcsak a helyi, de az ide látogató vendégek körében is. Mint írták, Illés Gyula cigányzenekara, Czakó Pál színtársulatának alkalmi fellépései – többek között Latabár Kálmánnal -, a zenés, táncos estek, szombatonként kabarék és nem utolsó sorban „a kitűnő konyha, a pompás italok és az olcsóság” olyan kínálatot biztosítottak hétről hétre, hogy garantált volt az érdeklődés.

Tancsa István reklámja (forrás: Egri Népújság, 1925. május 19., Hungaricana)

1924 júliusában a mindig újat kereső MOVE Egri SE iparengedélyt kapott mozielőadások tartására. Ezt a jogot azonban átadták a Kioszk akkori új bérlőjének, Tancsa Istvánnak, aki a kertvendéglőben rendezte be moziját, vagyis akkoriban ez volt az első és az „igazi” Kert-mozi. Anyagi viszonzásként viszont Tancsa a mozi jövedelméből a MESE-nek is juttatott. 1924. július 25-én este fél 9-kor nyílt meg a Kioszk Kertmozi. A nyitóműsorban három filmet láthattak az érdeklődők: az 1923-as belga-francia Kasztíliai véreb című művet, egy 8 felvonásos társadalmi regényt és egy három felvonásos burleszket.

Érsekkerti Kioszk Kertmozi reklám (forrás: Egri Népújság, 1924. július 20., Hungaricana)

A vetítőkamra az eredetileg is erre a célra épített középső kis toronyban kapott helyet. A régebbi képeken a toronysisak alatt látszódik is a vetítő rés. A vetítővásznat így a bejárat fölött rögzítették. Az ülőhelyek nagy része a szabad ég alatt, míg a „páholyokat” a fal tövében, a – mai elnevezéssel - VIP-szektornak nevezett rész pedig a terasz alatt lett kialakítva. Általában májustól szeptemberig működött a mozi és a fél 4-es, illetve a fél 9-es előadásokra lehetett jegyet venni. Az Érsekkerti Kioszk Kertmozi, mint kezdeményezés 1929-ig élt.

Öt év után, 1927-ben a város megvette a Kioszk bérleti jogát Tancsa Istvántól, az addigi üzemeltetőtől. Később a tulajdonjog is a városra szállt.

További érdekesség, hogy egy bizonyos Sárvári Kálmán cukrászmester ekkor költözött Hatvanból Egerbe és a várostól kibérelte az érsekkerti Kioszk-ot, ahol 1933-ig működött a cukrászműhelye, illetve itt is lakott, miközben az üzlete a Széchenyi utca 2. szám alatt volt. 1933-ban költöztek a Kossuth utcába oda, ahol az utódoknak hála, most is működik a Sárvári Cukrászda.

Az éttermet és cukrászdát is magába foglaló pavilonnak az eltelt évek alatt kialakult a törzsközönsége. Ebbe beletartoztak a – fogalmazzunk úgy - vehemensebb vendégek is, akik „alkalomadtán a kisebb-nagyobb súrlódásokért szúró- és vágó eszközökkel vettek elégtételt.” (a körmönfont megfogalmazás a korabeli sajtóból átvéve!) Ez szinte állandó téma lett a városi tanácsüléseken.

„A rendőr főtanácsos elismeri, hogy előfordulnak ugyan szurkálások és verekedések, azonban a rendőrség mindent elkövet azok megakadályozására. Idegenforgalmi napokon az egész rendőrlegénység szolgálatban van, azonban kevés a létszám. Szó lehetne arról, hogy ilyen alkalmakkor megerősítést kérjen az egri rendőrség, azonban ez sem zárja ki a verekedések lehetőségét” – olvasható egy 1934-es közgyűlési beszámolóban.

A 30-as években Kálnoky László (róla neveztük el a megújult Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményének egyik termét) révén még vers is született az egri érsekkerti Kioszk-ról, ami először az 1939-es Az árnyak kertje című verseskötetben jelent meg:

1940-ben arról írtak a lapok, hogy nem talált bérlőt a város, így nyáron nem nyitott ki a Kioszk. 1941-ben - jobb híján - itt helyezték el a Városi Múzeum anyagát ládákba csomagolva, mert a múzeumi helyiségeket akkor ki kellett üríteni. Az őrizetlenül hagyott épületben 1944-ben megsemmisült lényegében a teljes kiállítási anyag, amit korábban az egri várban, illetve a Suba-lyuki ősemberbarlangban gyűjtöttek össze, de Legányi Ferenc Kis-Egeden talált őskori leletei vagy éppen az Eger határában talált mammutagyarak is az enyészeté lettek. Mindez nem bombatalálat miatt semmisült meg, hanem azért, mert „az őrizetlenül hagyott vendéglő helyiségeit feltörték és az ott talált értékeket elrabolták vagy helyben összetörték” - olvasható a Bükki Nemzeti Park 2008-ban kiadott A Suba-lyuk barlang című könyvében.

A háborús károk helyreállítása után az eredeti célnak megfelelően ismét nyári vendéglátóhelyként üzemelt a most már Népkerti Sörözőnek nevezett pavilon. Hétvégén, a meccsek után, vagy éppen a zenés műsorok ideje alatt gyorsan megtelt a kerthelyiség. Bár, ahogy az 1953-as Népújság karikatúra is mutatja, nem mindig sikerült a vendégek kedvében járni.

Karikatúra (forrás: Népújság, 1953. július 26., Hungaricana)

A Heves Megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében levő éttermet az 1954-es május 1-i nyitás előtt felújították, így parkosítottak, illetve új székekkel, asztalokkal látták el a kertet. Ezt az állapotot az 1956. szeptemberében, Egerben forgatott Bakaruhában című filmben mi is láthatjuk (filmrészlet: Boros Ida énekel). Ugyanis a filmbeli első világháborús Kolozsvárnak Eger és többek között az akkori Népkert – beleértve a Sörkertet – szolgált díszletül. Ha valaki megnézi a filmet, akkor Bara Margit és Darvas Iván sörkerti kettősét 22:38-tól érdemes ilyen szemmel is vizsgálni.

Népkert söröző az egykori Kioszk helyén, 1959 (forrás: Fortepan)

Az 50-es évek Népkert Sörözője a 60-as években Sörkert Kisvendéglőként működött, ahogy az az újabb korabeli hirdetésből is látszik:

Hirdetés (forrás: Népújság, 1960. június 1., Hungaricana)

A 70-es években csökkent a színvonal. Az ellenőri jelentés inkább 3. osztályú, mint 2. osztályú vendéglátóipari egységnek sorolta be a sörözőt.

"Az asztalokon ezerszínű térítők, az épület faláról omlik a vakolat, benn a falak hiába várnak festésre, a salétrom és a piszok némely helyen vállmagasságig ér. Kopott, rozzant, sokféle szék, rozzant lábú asztalok. Legalább ötféle, embléma nélküli tányér, a feketés kanalak és a poháralátétek mind alumíniumból. Néhány Noé korabeli fogas szerénykedik a másodosztályú helynél kötelező ruhatár helyett. A WC messziről bűzlik, az ajtókon nincs zár, mosdót, törülközőt kár is lenne keresni. A helyettes vezető véleménye: -Tudjuk, hogy tarthatatlan állapot ez, de csak a vállalat segíthet, ott pedig hiába kopogtattunk. Harmadosztályúnak is csak jóindulattal nevezhető ez a hely. Ez az ellenőrök véleménye is.” (forrás: Népújság, 1971. szeptember 5. , Hungaricana)

Az időközben a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat 121. sz. Népkerti Sörözőjeként működő vendéglátóipari egység sok mindent átélt. A 80-as évek diszkói, a betörések, a táborok mind-mind hozzátartoznak az épület történetéhez, mint ahogy az is, hogy 1988-ban az Eger SE Baráti Kör át akarta venni üzemeltetésre a régi Kioszkot. Kicsit visszatérés lett volna ez az eredeti MOVE Egri SE tervekhez… Ez végül nem valósult meg. Helyette a 90-es évek elején felgyújtott Sörözőről olvashattunk és egy idő után már nem is nyitott ki nyáron a Sörkert.

Lepusztultan és árván (forrás: Heves Megyei Hírlap, 1993. január 7., Hungaricana)

1993 júniusában a városi közgyűlés elé került a volt Sörkert ügye, ugyanis az időközben magánkézbe kerülő területen lehetővé tették az ott álló ingatlan lebontását azzal, hogy megszüntették a városképi védettségét. Két lehetőség vetődött fel: vagy bontsák le a leégett épületet és parkosítsanak a helyén, vagy hozzák helyre és maradjon az, ami volt, vagyis vendéglátóipari egység. A tulajdonos, West Finanszírozó Rt. az utóbbi mellett döntött. 1994 szeptemberében pályázati felhívást tettek közzé a Heves Megyei Hírlapban „az egri Érsekkertben megépülő, 1995. márciusban megnyitásra kerülő Szolgáltató-Idegenforgalmi Menedzser Centrum épületének FANTÁZIANÉV és EMBLÉMA kialakítására.” (forrás: Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember 15., Hungaricana)

A kivitelezés során pince és emeletráépítés történt, illetve a földszinti helyiségeket is átalakították, hátul bővítették. Viszont a külső jegyeket, így a középső, jellegzetes kupolás tornyot és a két szélén a körteraszt meghagyták. Hogyan is írta az újságíró 1922-ben, amikor az épület kialakítását ecsetelte?

Amellett, hogy a kioszk szép, gyakorlati is, mert úgy hat, mint egy nagyobb épületcsoport része. Minden nagyobb, nehézség nélkül lehet méreteiben fejleszteni.”

És ez is történt 1994-95-ben. Az ebben az időben megjelent cikkekben több helyen azt írják, az épület megsemmisült. Ez nem igaz. Inkább átalakult, méghozzá előnyére. Valóban elbontották és egy nagy gödör állt a helyén (a pincét valahogy ki kellett alakítani), de mint a főnix, a kornak megfelelően újjászületett, újjáépítették, illetve bővítették, méghozzá a régi tervek és stílusjegyek felhasználásával, ahogy azt Márkus Béla 1922-ben meg is álmodta. 1995. május 19-én jelent meg a hír, hogy átadták a Pápai András okleveles építészmérnök, tervező és munkatársai által megálmodott Liget Kaszinót, ami tovább viszi Márkus Béla 1922-es eredeti terveit. Az új épületben a kaszinó mellett étterem, játékterem és bár, valamint menedzsereknek kialakított klub kapott helyet.

Liget kaszinó avatása (fotó Perl Máron, Heves Megyei Hírlap, 1995. május 19., Hungaricana)

2001-től ismét változott a felállás, ami már a mai viszonyokat tükrözi. Jelenleg az Excalibur Középkori Lovagi Étterem található az épületben. A pandémia idején további fejlesztések történtek. Ha csak a külsőségeket nézzük, akkor szembeötlő a külső szigetelés és új látványelemek kihelyezése.

Excalibur, 2021 (fotó: Turay Zoltán)

A többit már bent kell tesztelni! Közben azért ne feledjük: jövőre, 2022. július 15-én, este fél 7-kor 100 éves lesz az érsekkerti vendéglátás és vele együtt a „Kioszk”. Lehet, hogy érdemes lenne akkor egy nagy bulit csapni? Ez pont egy péntek este lesz…

Könyvajánló:

Egri séták nemcsak egrieknek I. (az Érsekkert története)
Tóth László: A régmúlt képei Eger történetéből (az Érsekkert és a Kioszk)
Az egri színház anno és ma (Latabár Kálmánnal kapcsolatban)

Turay Zoltán