WEATHER REPORT: Sweetnighter

A Weather Report: Sweetnighter című negyedik albuma hat nótát tartalmaz. "A mű gerincét a két hosszabb, tizenkét-tizenhárom perces, rettentő funky, jammelős darab alkotja. Ezeket követi egy-egy kevésbé hosszú, öt-hat perces szerzemény, majd egy-egy rövid, három-négy perc időtartamú szám. A hosszú nótákban főképp az improvizáció dominál. A Boogie Woogie Waltz-ban az egy dobosból (Herschel Dwellingham) és két percussionistből (Don Um Romao és Muruga Booker) álló erőteljes ritmusszekció afrobeat-közeli alapot stabilizál. Ehhez csatlakozik Miroslav Vitous és Andrew White basszusa. Joe Zawinul alapvetően építi a groove-ot karattyoló, funkos elektromos zongorájával, de ezzel együtt ki is tekint belőle. Olykor saját szólóba kezd, olykor felelget Wayne Shorter szinte végig improvizáló tenor- és szopránszaxofonjára, de mindvégig megtartja sodró ritmikusságát. Vitous (bőgő) és White (basszgitár) is rengeteget variálnak az alapban, alkalmazkodnak zenésztársaikhoz. A tizenegyedik perc végén megjelenik a szólókhoz hasonlóan húzós téma. Többek között ez is mutatja a muzsika strukturáltságát, és hogy a szabad improvizáció dominanciája ellenére a banda végig szigorú szabályokat követ. A hat perces Manolete lassabb, nyugisabb szerzemény. Shorter szenvedélyes szaxofonja vezeti a nótát, Zawinul akusztikus zongorával trillázik (olykor áram alatt lévő billentyűseit is működésbe hozza), Vitous finoman bőgőzik, Eric Gravatt mérsékelt de feszes dobalapot biztosít. Muruga agyagdobbal, üstdobbal és cintányérral egészíti ki a ritmusszekciót. A szelíd, folyékony muzsika néha durva, funk-közeli fusionbe fordul át, majd néhány másodperc múlva visszazökken. A három perces, dob nélküli, illékony Adios-ban Andrew White (aki az első darabban basszusgitáron bizonyította rátermettségét) angolkürtön játszik. A nóta tulajdonképpen nem más, mint egy leheletfinom kivezető a korong első oldalából. Visszhangos elektromos zongora, távolba vesző fúvósok, egy kevéske basszus és valami játékszer csilingelő hangja alkotja a légies prológust. A 125th Street Congress hasonló koncepcióra épül, mint a Boogie Woogie Waltz. Tizenkét perces "groove-meets-improv" jamjében az első nótához hasonlóan telt, zsíros groove-okat és fantasztikus szólókat hallhatunk. A Will ismét a visszafogottabb hangvételű dalok csoportjába tartozik. Az egész az effektezett villanyzongora fődallamára épül, erre kerül a melankolikus szaxofon és az angolkürt, illetve ezt támogatják az egymáshoz laza szálon fûződő ütőhangszerek. Miroslav Vitous torzított szólójával bizonyítja, hogy a Weather Report-ban már Pastorius előtt is virágzott basszus-élet. A lemezt záró Non-Stop Home az Adios-szal ellentétben nem lassul le. Gravatt és Dwellingham tempós alapot diktálnak, amire eleinte Zawinul hergeli az effekteket. Ezt követően belép White basszusa, majd egy nem túl esztétikus váltással (ami nyilván egy rosszul sikerült vágás eredménye) kezdetét veszi Shorter éteri szaxofontémája, amit visszhangos szintetizátor-akkordok támasztanak alá. Ezen a korongon a zenekar erőteljesebben játszik, mint valaha, minden muzsikus élete egyik legjobbját nyújtja." Forrás: Antal Ákos lemezbemutatója

Tracklista:

  1. Boogie Woogie Waltz
  2. Manolete (W. Shorter)
  3. Adios" (J. Zawinul)
  4. 125th Street Congress (J. Zawinul)
  5. Will" (M. Vitouš)
  6. Non-Stop Home" (W. Shorter)

Videó ajánló: Boogie Woogie Waltz

Katalógusunkban

Kategória: 
Könyvtári ajánló - Bródy: