LANA DEL REY: Born to die

A lemezt ért kritikák többnyire a változatosság hiányát kifogásolták, s azt vetették Lana Del Ray szemére, hogy tucatnyi, többé-kevésbé azonos stílusban megírt dalt meglehetősen nehéz egyhuzamban végighallgatni, ám valamiért nem tudok egyetérteni velük. Egyrészt akadnak az albumon némileg tempósabb számok is, mint a kifejezetten popos, ezzel együtt szatirikus „Diet Mountain Coke”, a meglehetősen társadalomkritikus „National Anthem”, vagy a csúnyán szókimondó „Radio”, másrészt egyáltalán nem riasztó az a visszafogottság, néhol pedig kifejezett minimalizmus (a Nullánál is kevesebb, valamint a Made In Hollywood végletes visszanyesettsége és elkeseredettsége), ami a teljesen fehér belső borítón és a csupán három vörös rózsával díszített korongon szintén kifejezésre jut. A legjellemzőbb dalok mégis az olyan szikár, szenvelgéstől és kitörésektől mentes, mégis mélységesen szomorú szerzemények, mint a címadó „Born To Die”, a valóban jogosan slágerré vált „Video Games” vagy az asszociációk ködétől homályos „Summertime Sadness”. Aki pedig jól beszél angolul, ezernyi apró leleményre ráakadhat a szövegekben, ahogyan éppígy garmadával lelhet rajta a levertebb pillanatainkban bármikor (fel)idézhető mondatokat és töredékeket, melyekkel igazán könnyű ilyenkor teljesen azonosulni is. (forrás és folytatás: Galamb Zoltán kritikája - Ekultúra)

Tracklista:

1. Born To Die

2. Off To The Races

3. Blue Jeans

4. Video Games

5. Diet Mountain Dew

6. National Anthem

7. Dark Paradise

8. Radio

9. Carmen

10. Million Dollar Man

11. Summertime Sadness