VERDI: Otello - Franco Zeffirelli filmje

Verdi Otellójának Franco Zeffirelli rendezte operafilmváltozata, mely valódi, eredeti helyszíneken forgattak (Krétán, Tunéziában, valamint Barlettában, Orvietóben és Assisiben). Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, a film képi világa lenyűgöző, látszik, hogy nem spóroltak semmin. A grandiózus nyitójelenet a viharkórussal rögtön beleránt minket a darab forgatagába és mindvégig fogva tartja a figyelmünket. Színházban nem hiányolja az ember, de itt micsoda pluszt ad, hogy valóban látunk egy viharos tengeren hánykolódó vitorlást...! A gyönyörű helyszíneken forgatott film visszaröpíti a nézőt a XV. századi Ciprusra, ahol a mediterrán környezet idilli szépsége pazar hátteret biztosít ehhez a Shakespeare által megálmodott féltékenységi drámához. És mindehhez jön még Verdi csodálatos zenéje! Placido Domingo természetesen a tíz év alatt kiérlelt szerepformálását hozta magával a filmbe, nem is igen kell róla többet mondani, mint hogy ő maga Otello. Mind a szerelmi kettős olvadékony lírai kantilénáját, mind pedig a vad, drámai indulatkitöréseket tökéletesen intakt hangon szólaltatja meg, nem lehet hiányérzetünk, színészi alakítása pedig a legnagyobb prózai színészekével egy sorba állítható. Domingo Otellója egyszerre győztes hadvezér, szerelmes férj és államférfi, akiből Jago inktrikájának hatására egyszercsak előtörnek az indulatok. De egy jó filmhez megfelelő gonosz is kell! Tudjuk, hogy Verdi eredetileg a Jago címet akarta adni az operának, jelezve ezzel, hogy Jagót tartja az igazi főszereplőnek, és valóban: ő a cselekmény fő mozgatórugója. Justino Diaz abszolút telitalálat a szerepre: ördögien nagyformátunú Jago, persze anélkül, hogy a figurát túlemelné a zászlósi rangon és valamiféle arisztokratát formálna belőle. Ez a Jago már első ránézésre sem becsületes, viszont elegáns, fölényes, ugyanakkor kellően ravasz, hogy véghezvigye tervét. Mestere a színlelésnek, hazudozásnak, Otellóval szemben mindig tisztelettudó, sőt meghunyászkodó. Amikor aztán egyedül marad, a Credóban feltárja előttünk igazi valóját. Diaz hangja jól illik a szerephez: sötét basszbariton, inkább basszusba hajló, ugyanakkor biztos magassággal is rendelkezik (a Bordal egyvonalas a-ig megy fel!). E két "nagyvad" lírai ellenpólusát, a szelíd, gyengéd, szinte angyali Desdemonát az ekkor pályája csúcsán járó Katia Ricciarelli formálja meg - ugyancsak kiválóan. Igen szép pianókat énekel és színészi alakítása is teljesen meggyőző. Domingóval összeszokott párost alkottak, hiszen rengeteget énekeltek együtt színházban és lemezfelvételeken egyaránt (Álarcosbál, Aida, Luisa Miller, Turandot, Don Carlos, Simon Boccanegra). A zenei megvalósítás kimagasló színvonalához nagymértékben hozzájárul a Milánói Scala kiváló ének- és zenekara Lorin Maazel vezényletével. (forrás és folytatás: Kritikus Tömeg)
Rendezte: Franco Zeffirelli
Nyelv: angol DD 2.0
Felirat: magyar
Extrák: Eredeti mozielőzetes, Közvetlen jelenetválasztás, Interaktív menük

Videó ajánló: Gia nella notte densa (Szerelmi kettős)

Katalógusunkban

Kategória: 
Könyvtári ajánló - Bródy: