IN MEMORIAM DR. ARATÓ ANTAL

In memoriam Dr. Arató Antal ...

Fájó szívvel búcsúzunk Dr. Arató Antal könyvtárigazgatótól, kedves barátunktól az alábbi néhány fényképpel és Bacsa Tibor kollégánk gondolataival.

Nyugodj békében Tóni Bácsi ...

IN MEMORIAM DR. ARATÓ ANTAL

(1942–2025)

Május 25-én elhunyt dr. Arató Antal Székesfehérváron. Tényszerűen szomorú mondat egy emberi sors végső befejeződéséről. No de micsoda sors volt az kérlek alássan! – hogy felidézzem Úri passzió című interjúregényét, amelynek főszereplőjeként részletesen szólt gyermekkoráról. A kitelepítés történelmi abszurdjáról, ahol is 3 őrnagy, 7–7 alezredes és ezredes, valamint 6 tábornok, köztük az ő nagyapja is szerepelt. Megtudhattuk, hogyan is sérült meg a nagy munka során a bal szeme. Később osztályidegenként napi 3–4 órát utazva járhattak csak iskolába a bátyjával, majd a későbbi megszállott olvasás szeretetéről, amely nemsokára már a munkáját is jelentette: a könyvtárosságot. Elszorult torokkal próbálom meg felidézni alakját… azokat a felejthetetlen olvasótábori pillanatokat, amelyekkel a diákokat, és minket kiscsoportvezetőket is megajándékozott. Örökre megmaradó pillanatképek… ahogy a hajdani Ifjúsági Táborba begördül biciklijén, jászberényi könyvtárigazgatóként, hogy bekapcsolódjon a „lélekpendítés” fáradtságos, de mégis oly felemelő munkájába… az általa instruált tárgyalás, ahol a gyerekek arról beszélgettek, vitatkoztak, hogy vajon bűnös volt-e Görgey Artúr, amikor letette a fegyvert Világosnál, megmentve ezzel több ezer bajtársát a biztos haláltól… miközben vajon elárulta-e a magyarság szabadságeszményét?... De a legnagyobb dobása az 1985-ös táborban volt, amikor a reformáció időszaka volt a tábor vezérgondolata. Bethlen Gábor és Pázmány Péter hitvitája nyomán Tóni ötletére a kettéosztott gyülekezet Angyaliak és a Luciferiánusok hada szembe került egymással… Több napon keresztül különféle röplapokon, anagrammákon, egymás ajtajára kiszögezett gúnyolódó, becsmérlő, és a reformáció szellemét, stílusbeli készségét visszaidéző gúnyiratok segítségével megidézték a kort… amely végül nyílt hitvitába torkollott… azt a fergeteges hangulatot még évtizedek múltán is emlegettük… csillagszemű, fél-felnőtt kamaszok lesték minden szavát, mondatát, imádták szarkasztikus humorát…

Aki ismerte, az tudta róla, hogy a kisgrafikák, az ex librisek megszállott gyűjtője is volt. Anyagaiból számos kiállítást nyitottunk itt az Ady Endre Könyvtárban is. Sőt neki köszönhetjük azt is, hogy barátjának Perei Zoltán grafikusművésznek a hagyatéka ide került a mi könyvtárunkba. Nemcsak szellemiekben, de művészeti mecénásként is gazdagított bennünket.

A hatvani olvasótáborosok kalandozása a Kárpát-medencében című lélekpendítő kötetben többszáz fotó dokumentálta a feldolgozott időszakot. Az egyik fotón Ördög Marikával éppen krumplit pucoltak a tábori vacsorához. Egy másik, fiatalkori fotója alatt ily képaláírás díszeleg örökre: „Aratóni a nélkülözhetetlen ember”. Most a búcsú megrendítő perceiben rádöbbentünk, mennyire valós, és igaz volt az a képalá is.

Ratkó Jóska Halott halottaim verséből felrémlik néhány sor

„ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik a jövő fehér falai közül…”

Hát bizony az egyre szaporodó veszteségeink közül Aratóni is nagyon fog hiányozni nekünk, hatvaniaknak is…

Kollégánktól, barátunktól 2025. június 13-án, 9.45-kor veszünk végső búcsút, Budapesten, a Kispesti Temetőben. (A temető Bozsik Stadionhoz közel található.)