Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár

"Ezen a napon ... " - Életrajzi adatbázis



Nagy Árpád
régész
(Grossengersdorf, 1945. marc. 11 - Eger, 1989. jan. 24.)

Az általános és a középiskolai tanulmányait Egerben végezte. 1963-ban érettségizett a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult tovább régészet-történelem szakon. 1968-ban szerzett diplomát László Gyula professzor tanítványaként. Az államvizsgái előtt visszatért Egerbe és 1968. május 1-től az Egri Dobó István Vármúzeum régész-muzeológusa lett. 1971-ben doktorált. 1974. február 15-től 1976. szeptember 30-ig a székesfehérvári István Király Múzeumban dolgozott. Érdeklődése elsősorban a magyar honfoglalás és a korai Árpád-kor történetének régészeti kérdéseire irányult. Tanulmányai, közleményei több hazai folyóiratban és évkönyvben jelentek meg. Legtöbb írása a Dobó István Vármúzeum Évkönyvében és az Egri Vár Híradójában látott napvilágot. Legkiemelkedőbb munkája a székesfehérvári XI. századi szarkofág eredete és ikonográfiája volt, amely a Művészettörténeti Értesítő 1972-es évfolyamában jelent meg. Ennek jelentőségét az is bizonyítja, hogy tanulmányát közzétették az Alba Regia című múzeumi kiadványban is. A szerző tekintélyes adatabázisra támaszkodva új eredményre jutott a szarkofág keletkezésének kérdésében. Meggyőzően mutatta ki, hogy az Gellért püspök útmutatása szerint készült Imre herceg nyughelyének, s jelképei beépültek a XII. század elején keletkezett Szent Imre legendákba. Nagy Árpád munkáira jellemző volt a témához kapcsolódó irodalomanyag, a hazai és külföldi szakirodalom, a társtudományok naprakész ismerete és ezek széleskörű felhasználása. Jellemezte őt a hatalmas lexikális tudás, a kiváló kombinációs készség, az élénk fantázia, a lényeglátás és a jó nyelvérzék. Az egyetemen nyílt titok volt, hogy államvizsgái után a Régészeti Tanszéken maradhat, hiszen tudásával és tehetségével kiemelkedett társai közül, de máig nem tudni, hogy miért nem került oda. Tulajdonságai alapján a magyar régészet nagy reménysége volt. Élete sajnos hamar félresiklott, korai halála a magyar régészet nagy vesztesége.


Források
Dinnyés István: Nagy Árpád 1945-1989. In Archeológiai Értesítő, 117. évf. 2. sz. (1990) p. 259.– Szecskó Károly: In memoriam Nagy Árpád.In. Hevesi napló. - 1993. 2. sz., p. 259-260.