A középiskolát Pápán végezte, ahol 1945 júliusában érettségizett. 1946-tól az Iparművészeti Főiskola grafikus szakára járt, majd átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskola rajz szakára. 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-szociológia-filozófia szakra, majd félév után áttért az orosz szakra. 1949-1951 között Bulgáriában ösztöndíjas. Első műfordítás kötete, a Szablyák és citerák 1953-ban jelent meg. 1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett, ahol élete végéig dolgozott. Az 1965-ben megjelent A Himnusz minden időben kötetéért Kossuth díjjal tüntették ki. A kortárs magyar líra élvonalába került, népszerűsége megnőtt. Kötetei közül néhány: Versben bujdosó (Bp.1973), Válogatott versek (Bp. 1976), Csodafiú-szarvas (Bp. 1977), Jönnek a harangok értem (Bp. 1978), Adok nektek aranyvesszőt (Bp. 1979). A Farkasréti temetőben nyugszik, síremléke egy kopjafa, mely Szervátiusz Tibor alkotása. Szülőháza 1984 óta emlékmúzeum. Az 1970-es évek elején, feleségével Szécsi Margit költőnővel, az Ünnepi Könyvhét alkalmából Egerben járt. A nagy érdeklődéssel kísért író-olvasó találkozón verseiből is elmondott néhányat, lenyűgözően. 1974. június 6-án Czine Mihállyal érkezett ismét Egerbe. Délelőtt a Dobó Gimnázium tanulóival találkozott, este pedig a megyei könyvtárban író-olvasó találkozón vett részt. Nagy László Czine Mihállyal együtt aznap este meglátogatta a városban Cs. Varga István főiskolai tanárt. A kellemes vacsora közben elbeszélgettek többek között Garcia Lorca spanyol költőről. Ezen kívül az orosz irodalom kérdéseiről - többek között Jeszenyinről - is szót váltottak.
Források
Cs. Varga István: Templom és eklézsiaépítő : Találkozások Czine Mihállyal In Új Hevesi Napló. - 1999. 2. sz., p. 34-39 . – Új Hevesi Napló . - 1999. 3. sz., p. 44.