A gyöngyösi huszárság megalapítója, aki közlegényi sorból küzdötte fel magát. Iskoláit a jezsuitáknál Kőszegen végezte. 1759-től a gróf Kálnoky-féle huszárezredben közlegényként szolgált. 1759-től 1762-ig a hétéves porosz háborúban harcolt. 1767-ben az ezredes adjutánsa, 1776-ban főhadnagy, 1797-ben alezredes. 1800-ban a jászok, kunok és hajdúk csapataiból alakított Palatínus-huszárezred ezredese. Részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. 1805-ben ezredével Ulmnál keresztül vágta magát a francia csapatokon. Az osztrák fősereggel együtt harcolt Mack Károly altábornagy parancsnoksága alatt, aki megadta magát. Habsburg Ferdinánd főherceg trónörökös - a későbbi I. Ferdinánd császár és király - és Hertelendy ezredes elhatározták, hogy áttörik a franciák vonalát. A trónörököst közhuszár-egyenruhába bújtatták és négy nap alatt eljutottak Csehországba. Nevéhez egy harci induló is fűződik. Hát fiaim, vitéz nevetek rablánccal váltjátok-e fel? Hát ősz fejem is, veletek nyert koszorúját ma veszíti el? Nem magyar az - hitvány az -, ki kivont kardal is bocsánatért esdekel! Rajta hát! Velem ki vitéz! A csatában e lobogó zászlómra nézz! Ezredem vér mezején vezetem, győzni, vagy halni tanul seregem! Hertelendy Gábort 1808-ban tábornokká és dandárvezérré nevezték ki. A Palatinus-nádor huszárezred 1800. október 26-án került Gyöngyösre és rövidesen a város házi alakulatává vált. A huszárok egyenruhája : búzavirágkék dolmány, szűk magyar nadrág. Ruhájuk fekete-sárga zsinórokkal és fehér gombokkal volt díszítve, a zsinóröv fekete- sárga anyagból, a csákó fekete posztóból készült. Hertelendy 1808-ban a Tiszán inneni felkelő nemesi sereg tábornoka. 1814-ben altábornagy lett egyúttal nyugállományba helyezték. Élete végéig Gyöngyösön lakott. Vitézségéért 1801-ben a Mária Terézia- rend lovagkeresztjét kapta meg, de a címmel járó báróságot nem használta. A felsővárosi temetőben nyugszik, sírja ma is ott található. A városban utcát neveztek el róla.
Források
Réfi Attila: Egy legendás vasi huszár. Hertelendy Gábor : 1742-1820 In Vasi honismereti és helytörténeti közlemények. - 32. évf. 4. sz. (2005.), p. 36-52.